Útinapló, Nemzetközi zöldút konferencia, második nap

A konferencia középső két napján mindenki tanulmányúton vehet részt. Három opció közül lehetett választani, de nekünk erősen ajánlották a 2. számút, gyaníthatóan azért, mert ide gyűjtötték a külföldi résztvevőket és a tolmácsot. Közben búcsút vettünk cseh, spanyol és krakkói kollégáinktól, akik nem tudnak tovább maradni.

A fazekasműhely előtt almát csemegéztünk egy fa alól -
mégpedig kosztelát, az egyik legismertebb régi lengyel fajtát

Így hát a krasnystawi megye felé vettük utunkat. Kisebb dombok között tanyák bújnak meg, itt látogattunk meg először egy fazekasműhelyt, majd egy frissen nyílt ökomúzeumot, ahol szintén fazekasságot, csuhébábukészítést és pirogkészítést figyelhettünk meg. A mit sem sejtő konferenciarésztvevők emésztőrendszerét itt kezdték tesztelni a szervezők, egyelőre csak pieroggal és a kávéhoz járó süteménnyel.

Innen egy régi kastélyhoz kanyarodtunk (Gardzienice), amiben most egy modern színház működik. A társulatnak sikerült forrást szereznie, és az összeomlófélben levő kastélyt teljesen felújították. Nyáron sok országból jönnek ide színjátszók, és év közben is rengeteg előadás van, színházpedagógiával és más érdekes elemekkel.

Erről a helyről nyomban egy régi iskolaépülethez buszoztunk, ahol a helyi erdészek és más segítők vártak minket ízletes ebéddel. Gyors evés után ismét fel, hogy 5 perccel arrébb leszálljunk a 4. Ősz Ízei Fesztivál helyszínén, az olchowieci tűzoltóságon. A helyiek szerint gyakori, hogy egy falu kulturális központja az önkéntes tűzoltóság. A fesztivál egyébként arról szólt, hogy a térség kilenc településének csapatai versenyeztek "színes vodka" (likőrszerű édes gyümölcspárlatok), sütemények és egyéb helyi ételek kategóriákban, amelyekkel rogyásig rakták az asztalokat, és természetesen udvariatlanság volt belőlük nem enni és inni. Nem mellesleg nagyon vonzó kínálat várta a vendégeket - gombával töltött krumplifánktól a különböző töltött derelyékig. Mindez egy óriási teremben, ahol kb. 200 ember zsúfolódott össze. A koreográfia a díszvendégek üdvözlésével indult, beszédekkel folytatódott, majd némi zene után átadták a díjakat.


A hangulatot nehéz visszaadni. Megállapítottuk, hogy a dolog egy lagzi, egy bankett, egy piac és egy pártgyűlés keveréke. Az egésznek a (lengyelül elmondott, számunkra tolmácsolt) beszédek adták meg az alapot, amibe főleg a megyei elnök (starosta) lovalta bele nagyon magát, a végén már a mikrofonba kiabálva, hogy a lengyel ételek a legjobbak. A marszalek (vajdasági tanács vezetője) pedig mondandóját arra építette, hogy mindenre fog majd pénzt adni, a fiatal nőket külön kiemelte bölcsőde- és óvodaépítési ígéretei közepette. (Ehhez érdemes tudni, hogy novemberben helyi választások lesznek Lengyelországban.)

Az ezután következő fellépők, köztük a szintialapra éneklő három férfi, majd a dobszettel és szaxofonnal felálló népi együttes az előző felütéssel együtt olyan menzeli-nyolcvanasévek-keleteurópa fílinget kölcsönöztek az eseménynek, aminek (és bizonyára a párlatok) hatására erdélyi román és magyar társainkkal együtt mindezt csak folyamatos mosollyal a szánkon bírtuk tovább.

Este 7 órakor még javában zajlott a buli (természetesen a vonatozás sem maradt ki, és táncolt velünk a polgármester is), nekünk azonban Zamosc és az ottani szálloda irányába kellett indulnunk, ahol is nem más várt minket, mint a.. vacsora (és erdélyi barátaink szilvapálinkája). Katasztrófa azonban nem történt: úgy tűnik, a helyi termékek minősége megóvta egészségünket és mindenki békésen tért nyugovóra.