Útinapló, Nemzetközi zöldút konferencia, nulladik nap

Varsovia Eurocity vonat, Keleti pályaudvar, reggel fél nyolc. Pozitív meglepetés: a vonatot alkotó cseh vagonokban mindegyik ülés mellett van konnektor, így mégis tudok dolgozni útközben a régi gépemmel (aminek csak másfél órát bír az akkumulátora). Kigördülünk. A cél Lublin, Lengyelország, ahol négy napon át hallgatunk előadásokat, látogatunk helyszíneket, beszélgetünk arról, hogy más országokban milyen zöldutak vannak, hogyan menedzselik őket, milyen ötleteik vannak.

Nagymaros, felhőben úszik a visegrádi vár és a Duna, a felhők között áttűz a reggeli nap. Megállunk, a varsói vonat fontos megállója Nagymaros-Visegrád állomás. Átrobogunk az Ipoly felett, hogy a mai nap 14 óra alatt megteendő 1055 km-en benézzünk kicsit mindegyik visegrádi országba.

Szlovákiában a puszta közepén is 10-15 wifi hálózat látszik. Itt még a teheneknek is wifi antennája van. Pozsony után nem sokkal már Csehország, Břeclavban (lehet gyakorolni a kiejtést: bzsecláv!) ránk pakolják a Bécsből érkező kocsikat. A vonat végigjárja Morvaországot, Ostrava állomásán kíváncsian nézegetjük a Prágából érkezett Pendolino nagysebességű vonatot. 

Átlépjük észrevétlenül a harmadik határt is. Zebrzydowice állomás. A pöpec cseh állomások után otthonos érzés, kedvesen rozsdásodó oszlopok, csavarozott síneken csattogó kerekek. A környezet is változik, a lengyel vidék jóval zöldebb, sok erdővel. Katowice felé közeledünk némi késéssel...

Érdekesség: Lengyelországban nincsenek körbekerítve a legelők. Egy-egy hatalmas mező közepében áll 3-4 tehén, akiknek ezek szerint nem szokása elkódorogni. Egy másik kép: valaki kissé lehajolva hajtja be a libákat estefelé az udvarba.

Katowice után 160-nal száguldunk át a végtelen, fenyőerdőkkel szegélyezett mezőkön. Közben véletlenszerű helyeken 10-20 percet várakozunk, a kalauz szorgalmasan tájékoztat a bemondón: annyit értek, hogy "technyczny postój", azaz technikai megálló. A lemenő nap fényében közelítjük meg Varsót, és végül 40 perccel késéssel futunk be, de még elérjük a csatlakozást Warszawa Centralna pályaudvarának hatalmas csarnokában.

Este egyszerre érkezés Lublinba Agnieszkáékkal, akik autóval indultak Varsóból akkor, amikor mi vonattal. Vacsora, sör, zöldutak, beszélgetés Dominikával a Borostyánkőútról.

Szoba a szálloda nyolcadik emeletén, ahonnan jól megfigyelhető Lublin városának egyik legforgalmasabb kereszteződése. Lublinról egyébként semmit nem tudtam, mielőtt idejöttem. Kicsit most utánanézve a wikipedián: 350 ezer ember lakik itt, és Lengyelország sok más részéhez hasonlóan elég viharos történelme van: volt orosz, osztrák fennhatóság, majd német megszállás alatt is. A viharokat a lublini vár és az óváros túlélte, ezek a fő látnivalók. A holokausztban eltűnt a város harmadát alkotó zsidóság és a zsidónegyed épületei is, a szocializmusban iparváros lett, mostanában pedig az IT szektor terjeszkedik itt, az egyetem a legnagyobb munkaadó. Remélem, majd látok is a városból valamit.